Az állkapocsízületi problémák (temporomandibuláris ízületi rendellenességek, röviden TMI-diszfunkciók) az állkapcsot a koponyával összekötő ízület működési zavarát jelentik. Többek között ez az ízület felelős azért, hogy tudjunk rágni, beszélni és a szánkat kinyitni, becsukni. Az állkapocsízületi panaszok meglehetősen gyakoriak.
Sokan észrevétlenül szorítják a fogaikat vagy csikorgatnak alvás közben. Ez előbb utóbb túlterhelheti az állkapocsízületet és a rágóizmokat. Sok embernél előfordul időnként kattogás vagy enyhe fájdalom, de ez nem mindig jelent súlyos betegséget – azonban célszerű kideríteni annak okát és szükség esetén kezelni a problémát.
Mi a probléma lényege?
Az állkapocsízület nem megfelelően működhet vagy túlterhelődhet. Ennek több oka lehet: nagyon gyakori a fogcsikorgatás vagy fogszorítás (sokszor stressz miatt), hibás okklúzió, a fogak rendellenes, szabálytalan helyzete és záródása, a rágóizmok túlterhelése, ritkábban sérülés, ízületi gyulladás.
Milyen tünetek jelentkezhetnek?
Fájdalom lehet az állkapocsízület és a fül körül vagy az arcon, ami sokszor kisugárzik a fülbe, fejre vagy a nyaki régiókba. Szájnyitáskor és/vagy záráskor kattogás, ropogás lehet az állkapocsízületben. Előfordulhat nehéz vagy fájdalmas szájnyitás, szájzár és fejfájás, nyak- vagy vállfájdalom, valamint rágási nehézség, fáradtság a rágóizmokban. A tünetek eredete sokféle lehet, ezért a kezelés tapasztalt szakembert igényel.
Mi a TMI-diszfunkció kezelésének célja?
A kezelés célja csökkenteni a fájdalmat, javítani az állkapocs mozgását és megelőzni az ízület és a rágóizmok további túlterhelését. A legtöbb beteg állapota megfelelő kezeléssel jelentősen javul.
Hogyan kezelhető a TMI-diszfunkció?
A kezelés legtöbbször konzervatív, és az okok kiderítése után több módszer kombinációjából állhat. Elegendő lehet, ha a beteg megfigyeli van-e rossz szokása, például fogszorítás munka vagy sportolás közben, és ha igen, akkor azt próbálja elkerülni. A fogorvos életmódbeli tanácsokat is ad, pl. kemény ételek kerülése, rágógumi mellőzése, nagy szájnyitás elkerülése. Segít a stresszcsökkentés (relaxációs tréning, jóga), speciális állkapocs- és izomgyakorlatok, fizioterápia. Sokszor szükséges éjszakai harapásemelő sín vagy másmilyen, speciális harapásemelő viselése. Ritkábban kerül sor gyulladáscsökkentő vagy fájdalomcsillapító gyógyszerek alkalmazására.
Szabálytalan fogazat esetén ajánlott fogszabályozó kezelés. Erősen kopott vagy hiányos fogazat esetén szükséges azok kezelése, a fogak felépítése vagy hiány esetén azok pótlása.
Ritkán, súlyos esetekben sebészeti beavatkozás is szóba jöhet.
Hogyan zajlik a TMI-diszfunkció kezelése?
Első lépés beteg kikérdezése a panaszokról (fájdalom, kattogás, szájnyitás) és általános anamnézis felvétele. Ezután a fogorvos megvizsgálja az állkapocs mozgását és a rágóizmokat, közben megfigyeli vannak-e hangjelenségek vagy fellép-e fájdalom az elmozdulások közben. Ezután ellenőrzi a harapást és a fogak állapotát, helyzetét esetleg kopást vagy foghiányokat.
Szükség esetén kiegészítő vizsgálatok is történhetnek, mint röntgen, panoráma felvétel, CBCT vagy MRI. Fontos lehet tanulmányi minták artikulátorba gipszelése és a fogak érintkezésének vizsgálata.
Az így kiderített okok alapján következik a kezelés, ami után célszerű rendszeres kontrollvizsgálatokon részt venni.
Fontos tudni
A legtöbb állkapocsízületi panasz jól kezelhető, különösen akkor, ha időben felismerik. Tartós fájdalom vagy nehéz szájnyitás esetén érdemes fogorvoshoz vagy specialistához fordulni. Különösen hirtelen fellépő szájzár esetén fontos a gyors diagnózis és a mielőbb kezelés.
